Meglepően nagy sikert aratott a „nagy visszatérő cikkem” a Pioneer 600asról, így a nagy látogatottságnak és a jó visszajelzéseknek köszönhetően úgy döntöttem, írok még néhány tesztet. Pár napja kaptam kölcsön egy Behringer DJX 700as keverőt kimondottan azért, hogy mondjak véleményt, illetve írjak cikket róla. A srác egyébként valamilyen szinten foglalkozik hangosítással is, így meg is hálálnám a kedves gesztusát egy kis reklámmal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100003314549168 → ez a hangosításos facebook profilja, aki esetleg igényt tartana a szolgáltatásaira, itt elérheti. Na de kezdjünk is bele!

Talán nem titok, hogy a Behringer a „szegény ember pioneerját” akarta megalkotni ezzel a termékével, ugyanis küllemre kiköpött DJM 600, árban viszont a töredéke (30-35 ezrekért simán találni használtan, míg a piok 150 környékén mennek!). Ez az első másodpercben feltűnt már, mikor közvetlenül a pioneer keverőm kölcsön adása után vettem át dobozostul a Behringert. Már majdnem azt hittem, hogy üres a doboz. :) Annak idején egyébként nagy várakozás előzte meg a terméket, mert ez volt az első olcsó kategóriás, mégis nagy tudású keverő. Annak ellenére, hogy a kinézet valamilyen téren nem túl eredeti húzás a designerektől, pozitívumként értékelem, mert azóta is kevés kényelmesebb elrendezésű keverőt gyártottak a 600asnál. Ennek köszönhetően bárki elsőre eligazodik a keverőn, minden „egyértelmű” helyen van, nincs baj ezzel a résszel.

Elsőnek az effekteket vettem szemügyre, ez a rész már nagyban eltér a pioneer keverőktől és jóval „butább” is. Van ugyan 2 csatornára külön kiosztható automata BPM számláló (attól függ hova van kiosztva, hogy melyekre állítjuk a crossfader A és B pontját), de másodpercenként radikálisan különböző értékeket mutat. Ha egy kis időre beáll rendes értékre, érdemes megnyomni a Sync lock gombot a megfelelő kijelző alatt. Még inkább érdemes a mellette levő beat assist gombot ütemre nyomkodni, ami jelentősen megkönnyíti a megfelelő BPM érték hozzárendelést. Ez az effektek miatt nagyon fontos lehet. Összesen meglepően sok, 47 db effektet választhatunk ki a masterre, a mikrofonra vagy 1-1 csatornára külön. Ezek mind az echo, reverb, delay, filter, illetve különböző torzított hangszín-kiemelések különböző fix paraméteren levő értékei, ugyanis csak level potit és egy szemet kifolyató kék fényű ki-be kapcsoló gombot kapunk az effektproci mellé. A time parameter potit a „program” feliratú effektválasztó forgó vezérlőgomb helyettesíti, minek forgatásával illetve lenyomásával kiválaszthatjuk ezeket a fix értékű effekteket. Egy kis kijelzőn lehet látni, hogy szimplán különböző számok neveit kapták ez effektek, tehát érdemes megjegyezni a leghasználhatóbbakat, mert egyébként némelyik (ennek a 47 effektnek kb. több mint a fele) mintha nem csinálna semmit, vagy csak borzalmasan szól... Az effektekbe szerencsére fülhallgatóval bele lehet hallgatni, de érdemes egy kis cetlire kiírni a jókat „puskának”, mert azért vannak egész használható megoldások is közöttük. Extrának kapunk még egy különleges XPQ nevű effektust, ami érdekes, 3D hatást ad a zenéknek. Picit az olcsóbb számítógépes hangfalak „3D” gombjára emlékeztet. Egyébként ezt ki-be kapcsolhatjuk és szabályozhatjuk is egy potival. Néhány effekt kiemeléséhez egész jól jöhet. Lehetőségünk van továbbá külsö effektprocit is kötni a gép effect send/return ki/bemeneteire.

A csatornák kiosztása a pioneeréhoz hasonló; az egyes csatin 2 line bemenetet, míg a többin phono/line bemeneteket találunk. Bónuszként viszont a Phono bemeneteket is használhatjuk a keverő hátulján levő 1-1 választógomb segítségével lineként. A csatornánkénti hangszínpotik mind -32 dB és +12dB között vágnak. Ez elég nagy tartomány és nehezebb lineárisra megcsinálni, ilyen árfekvésű keverőnél pláne. Elég hirtelen vágnak tehát 1-2 ponton a potik, máshol viszont alig érezni változást a tekerésükkor, emellett egymásba is vágnak a hangszínek elég rendesen, szóval óvatosan kell bánni az Eqkkal, pláne hogy rövidtávon is könnyen meglazulnak (gyönyörű, karcmentes, füstszagmentes állapotban került hozzám a keverő, de a potik már lazák voltak). Más Behringer keverőknél is tapasztaltam ezt a jelenséget, főleg bulikon, ahol könnyedebben vesz az ember mindent, igen könnyen megszaladhatnak a meglazult potik a kezünk alatt, aminek néha elég slampos eredménye lehet. Érdekes módon a Gain (itt Trim) potik viszont nem vágnak olyan nagyot, teljesen letekert állapotban is kb 50%ig halkítják csak le a zenét. A csatorna faderek inkább szorulósabbak lesznek egy idő után, de annyira nem zavaró. Viszont óvatosan kell bánni velük is, mert ők sem vágnak valami lineárisan és elég könnyen bereccsennek néha használat közben már rövid távon is. A gombokkal semmi gond nem volt, könnyen érezhető volt a nyomáspontjuk, a csatornánkénti cue gombokat is előnyösnek tartottam. A crossfader egész korrekt, egy kis potival állítható a karakterisztikája és a pioéhoz hasonlóan 1-1 csatornához hozzárendelhető. Extrának kapunk hangszínenkénti kill gombokat is a kiválasztott csatornákhoz és a CF fölött 2 ledsor jelzi, hogy mennyire vannak szinkronban egymással. Jól belőtt bpmnél nagyjából korrektül működik ez a rész is, de nem érdemes erre hagyatkozni mixeléskor. BPM szinkronizálás nélkül pedig vicces „Knight Rider” effektust kapunk, amikor egyik irányból a másikba mászik át folyamatosan a ledecske fénye. :D Mikrofonból csak XLRt használhatunk, de tetszés szerint hangszínelhetjük, ki-be kapcsolhatjuk és szabályozhatjuk. A fülhallgató kimenet hangereje nekem bőven elég volt, a Reloopoké pl. sokkal gyengébb. A legtöbb keverőhöz hasonlóan használható split és stereo módban, csatornánként választható cue gombokkal és a cue/masteres előkeverő potival.

A keverő hangminősége a szörnyű búgástól eltekintve korrektebb mint a vele egy áraktegóriás, vagy inkább picit drágább Numark és Reloop keverőké. A hangosítók is kevesebbet panaszkodnak rá. Hátul csupa RCA minden, de 2 szabályozható kimenetünk van és a master balanszolható is. A búgást sok más hibát pedig egyébként könnyen ki lehet küszöbölni, ha kicsit szakavatottabb az ember... Már korábban kitettem egy bejegyzést, akiben egy blogot reklámoztam, ami kimondottan a DJX 700 „feljavításával” foglalkozik, most megteszem újra. Íme: http://djx700.blogspot.com/ Már valamilyen szinten a hozzám került keverő is „javított kiadás”, mert a master kimeneten itt már nem olyan vészes a búgás, nem melegszik olyan vészesen mint „kéne” és (sajnos) ki lett küszöbölve a vicces kivezérlésjelző-megbolondulás is. Állítólag ha olyan kedve van, össze vissza elkezd villózni. Azt nagyon szívesen megnéztem volna. :D

Mindent összevetve, a sok fapados megoldás és minőségbeli problémák ellenére sikerült megszeretnem a keverőt. Kényelmetlen problémái vannak kicsit, de ugyan úgy végig lehet csinálni vele 1-1 bulit akár bravúrosan is. A Pioneer és a Vestax után picit olyan érzésem volt mintha egy (-mondjuk nem vadiúj, de legyen 10-15 éves-) Mercedesből átültem volna egy sok extrás, klímás Trabantba. Próbál az olcsósága ellenére profi lenni, de nem titkolhatja el az alacsonyabb rendűségét... attól még A pontból a B-be ugyan úgy elvisz és meg is lehet szokni... sőt... ki ne szerethetné a Trabikat...? :) Hogy kinek ajánlom a DJX 700ast? Kezdőknek semmiképp, mert könnyen elveheti a kedvüket a DJzéstől ez a néhány hiba. Inkább egyszerűbb, 0 extrás, de minőségibb 2 csatornás keverőt szoktam nekik javasolni. Profibbaknak pedig drágább cuccot. Talán a "csóró profik vagy haladók" a megfelelő célközönség, már ha van ilyen. (Magyarországon...? Simán!) :) 

Pro:

• Professzionális mennyiségű funkció és effekt

• Könnyű kezelés, kényelmes ergonómia

• Korrektebb hangminőség

• Hihetetlenül kedvező ár

Kontra:

• Minőségbeli problémák sok téren (effektek használhatósága, potik...)

• Az a vakító kék led!!! :S :)

Végítélet: 6.5/10

A „tuning blog” még egyszer: http://djx700.blogspot.com/

A tulaj, „Hangosítás Ki” Facebook profilja: https://www.facebook.com/profile.php?id=100003314549168